Hoci prvé zmienky o osídlení Blžskej doliny sa datujú podľa písomných zmienok od konca 13. storočia, ale jej osídlenie sa datuje už od čias panovania sv. Štefana.
Potomkovia maďarských kmeňov už v 11. storočí zanechali po sebe osady, medzi ktorými bola aj Bátka. Pri skúmaní ich života sa predpokladá, že na pravom brehu potoka Blh si vybudovali osadu a ľavý breh s pozemkami využívali od jari až do jesene na pastvu svojich domácich zvierat. Na kráľovských pozemkoch, ktoré patrili osade na oboch stranách potoka Blh od Uzovskej Panice až po Žíp. Po tatárskych vpádoch sa tu postupne vytvorilo dvanásť osád. Na ľavom brehu sa založili osady: Kisfalud, Korlátháza, Dulovo, Barciháza, Centeháza, Góbisháza, Kutya, Rakytník a Kaplná (jej názov napovedá, že tu bola vysvätená sakrálna budova – prvá na tomto území na počesť sv. Michala).
1294
Na pravom brehu sa pôvodná osada Bátka rozdelila na tri časti a tak vznikli Dolná Bátka /prvá zmienka o nej pochádza z roku 1300/, Horná Bátka /prvá zmienka o nej pochádza z roku 1294/. O niečo pozdejšie vznikla a krátku životnosť mala Stredná Bátka.
1500
Od tejto doby Horná a Dolná Bátka až do začiatku 20. storočia mali oddelené právne vysporiadanie, ale pokiaľ išlo o každodenný život obyvatelia úzko spolupracovali. Tomu svedčia aj nasledovné udalosti: Od polovice r. 1500 bola obec ohrozovaná z juhu – z dnešného Maďarska – vpádmi Turkov, ktorí prvý krát vpadli a vyplienili obec Dolná Bátka v r. 1566. Od tohto dátumu platili dane tureckému pašovi, ktorý si vybudoval sídlo pri Rimavskej Sobote v osade Sobôtka.
1600
Vysoké dane, turecká poroba, vpády maďarských lúpežných kmeňov donútili opustiť obyvateľov svoje osady a tak okolo r. 1600 osady takmer zanikli.
1690
Migrácia obyvateľstva však naďalej bola minimálna, takže zostalo pôvodné obyvateľstvo počas ďalších storočí až po dnešok, pretože v Dolnej Bátke od r. 1389 – od prvej zmienky – dodnes žijú potomkovia rodín Mike, v 16. storočí rodina Csont, Fejes, Gál, Mács, Szívos a v Hornej Bátke sa približne datuje aj meno rodiny Vass. Tieto rodiny mali maďarský pôvod, ku ktorým postupne začali pribúdať zemianske rodiny – v Dolnej Bátke: Kállay, Bakos, Szentmiklósi a Bornemissza. K nim sa pripojila rodina Szívosová, ktorej Lipot I., maďarský kráľ v r. 1690 udelil zemiansky titul. Z Hornej Bátky treba spomenúť významnejšie rodiny: Kollát a Csikó, ale hlavne rodinu Bornemissza, ktorá tu vlastnila pozemky až do II. svetovej vojny a prispela k zveľaďovaniu oboch častí obce.
1845
Obyvatelia oboch obcí prešli na protestantské vierovyznanie cca od r. 1500. Dolná Bátka bola celá protestantská, v Hornej Bátke ostalo aj niekoľko katolíckych rodín. Preto Dolná Bátka a časť Gemera sa stala strediskom Reformovanej cirkvi o čom svedčia dokumenty, že v 19. storočí sa tu konali dôležité podujatia v rámci cirkvi. K nej patrili aj obce Žíp, ktorá sa neskôr osamostatnila a od r. 1845 až do dnes k nej patrí obec Rakytník.
1848-49
V revolučných rokoch 1848-49 sa obyvatelia dobrovoľne hlásili do vojska. Známy je prípad Jozefa Majora – učiteľa a kantora, ktorý viedol dobrovoľníkov pod vlajkou Ľudovíta Kossutha do bojov.
1866
V r. 1866 sa Maďarským územím prehnala epidémia cholery, ktorá nevynechala ani Bátku. V tejto epidémii zomrelo 70 tis. obetí, v Dolnej Bátke bolo 11 obetí v Hornej Bátke 4 podľahli tejto epidémii.
1906
Nakoľko v polovici 19. storočia sa obidve Bátky postupne rozrástli až sa obec stala celistvá. V r. 1906 ministerským dekrétom bola zriadená Obec Bátka. Tak mala obec vlastnú poštu, veľkú školu a začal sa jej hospodársky rast. Tento vývoj prerušila I. Svetová vojna ale aj Trianonská dohoda.
1928
Do vojny odišlo veľa obyvateľov, ktorí bojovali na ruskom alebo talianskom fronte. Ostatní sa podieľali na kopaní zákopov, cestných zátarasou a pod. Vojna si vyžiadala 14 obetí, ktorým mená sú vyryté na mramorovej doske v reformovanom kostole v Bátke, ktorú odhalili v r. 1928.
1938
Po štátoprávnom usporiadaní po I. svetovej vojne obec Bátka bola pripojená k novovzniknutému Československu. Za prvých 20 rokov I. ČSR sa život v obci veľmi nezmenil. Hoci za tieto roky sa prisťahovalo do obce niekoľko slovenských rodín obec ostala väčšinou maďarsky hovoriacim jazykom a obyvatelia sa venovali hlavne poľnohospodárstvu.
V roku 1938 po prvých Viedenských rokovaniach dňa 10. novembra obsadilo obec Maďarské kráľovské vojsko a Dolná Bátka ich vítala slávobránou a obec sa pripojila k Maďarsku.
1944
Po vypuknutí II. svetovej vojny mužské obyvateľstvo narukovalo do maďarského vojska, ktorí bojovali na ruskom fronte. Viacerí sa stali jej obeťami alebo padli do ruského zajatia. Táto vojna si vyžiadala 8 obetí obce, z toho dvaja členovia rodiny Kleinovcov – neprežili holokaust, stali sa obeťami koncentračného tábora.
Dňa 21.12.1944 obec „oslobodila“ Sovietska armáda, ale nepriniesla slobodu. Spôsobila násilie, porobu a veľa horkostí obyvateľom obce. Bátka sa stala znovu súčasťou ČSR, kedy sa začala perzekúcia maďarského obyvateľstva. Ľudový komisár rozhodoval o osude mnohých rodín . Podľa jeho rozhodnutia museli opustiť svoje domovy, do Maďarskej ľudovej republiky rodiny Kis-Fejes a Nagy-Fejes, ostatné nemenované deportovali do Čiech na nútené práce. Škola s vyučovacím jazykom maďarským bola zrušená, vyučovať sa začalo v jazyku slovenskom.
1948
Robotnícky prevrat v r. 1948 čiastočne eliminoval protimaďarské opatrenia, ale ani tieto opatrenia veľa osohu obyvateľstvu neprinieslo. Veľkým úspechom bolo založenie kultúrnej organizácie maďarsky hovoriaceho obyvateľstva – CSEMADOK-u. Začalo sa obdobie socializácie všetkých odvetví národného hospodárstva, v Bátke hlavne poľnohospodárstva. Začala kolektivizácia – vznik JRD, kde jednotlivo hospodáriacich roľníkov často pod hrozbou väzenia, vysokých dodávok nútili do vstupu JRD. Toto obdobie sa skonsolidovalo v 60. rokoch minulého storočia. 60 – 70. roky zmenili obraz obce Bátka, v obci vznikol štátny majetok, ktorý priniesol obyvateľom prácu, začala sa výstavba rodinných domov.
1966
V r. 1966 sa vybudovala nová stredisková základná škola, neskôr budova obecného úradu, športový areál so šatňami a tribúnou pre divákov.
1989
Rok 1989 nepriniesol veľa pozitívneho do života obyvateľstva. Väčšina obyvateľov obce ako aj celého okolia pracovali v miestnom štátnom majetku, ktorý veľmi rýchlo sprivatizovali a tak väčšina zamestnancov ostala bez práce. V súčasnosti je v obci veľká nezamestnanosť. Jediným fungujúcim subjektom v obci, ktorý dáva ľuďom prácu je pekáreň Szabó.
2008
Koncom 90. rokov sa započalo s rekonštrukciou Reformovaného kostola a priľahlej fary, ktoré boli dokončené v r. 2008. Katolícki veriaci si postavili nový svätostánok.
V posledných rokoch sa obec podieľa na výstavbe miestneho vodovodu, kanalizácie a čističky vôd.
Bátka rövid története
Noha a Bátkával kapcsolatos első írásos emlékek a 13. század végéhez kapcsolódnak, a Balog-völgyi település története a magyar államalapítás korába, Szent István uralkodása időszakába nyúlik vissza. A honfoglaló magyar törzsek leszármazottai ugyanis a 11. század elején hozhatták itt létre az első településeiket, amelyek közül az egyik Bátka lehetett. A korabeli magyarság életmódját ismerve feltételezhető, hogy a Balog patak jobb partján fekvő Bátka lakosai, a folyó bal partját legelőterületnek használták ki, s tavasztól késő őszig ott legeltették állataikat. A bátkai királyi várföldön, amely a Balog mindkét partján, Uzapanyittól Zsípig húzódott, a tatárjárást követően fokozatosan 12 település alakult ki: a bal parti részen jött létre Kisfalud, Korlátháza, Dulháza, Barciháza, Centeháza, Góbisháza, Kutya, Rakottyás és Kápolna (ennek neve jelzi. hogy itt épült fel a várföld első, Szent Mihály tiszteletére felszentelt egyházi építménye), a Balog jobb partján pedig az eredeti Bátka szakadt 3 részre, s kialakult Alsó-Bátka (első említése 1300-ból való), Felső-Bátka (első említése 1294-re datálható) majd kicsit később a rövid életű Középső-Bátka.
Alsó- és Felső-Bátka innentől kezdve a 20. század elejéig ugyan jogilag külön településként, de a mindennapokat tekintve szoros együttélésben fejlődött, s történelem viharai is egyformán érintették. Az 1500-as évek közepétől állandó fenyegetést jelent a két Bátkára a Magyarország középső területeit elfoglaló török, amely először 1566-ban fosztotta ki Alsó-Bátkát, s gyújtott fel néhány ottani házat. Ettől kezdve a két település állandó adófizetője volt a Rimaszombat fölötti Szabadkán berendezkedő töröknek. A magas adóterhek és a településen rendszeresen megjelenő török, de olykor magyar portyázó csapatok fosztogatásinak következtében a két település az 1600-as évekre szinte elnéptelenedett.
A két falu lakossága a huszadik századig keveset változott, évszázadokon keresztül kizárólag magyar volt, s évszázadokon át ugyanazon családok lakták. Az alsó-bátki jobbágycsaládok névsorában már 1389-ben megjelent a Myke család, a 16. században pedig a Csont, a Fejes, a Gál, a Mács, a Szívos család, míg a felső-bátki családok között ugyanebben az időben jegyezték fel a Vass család nevét. Alsó-Bátkán, ahol hosszabb ideig a Kállay, a Bakos, a Szentmiklósi és a Bornemissza család birtokolt, kevés nemes volt, itt főleg jobbágyok éltek. Az itteni jobbágycsaládok közül emelkedett a nemesi sorba a Szívos-család, akiknek I. Lipót magyar király adott 1690-ben nemességet. A felső-bátki nemesi családok (a Bátky, a Kolát, a Csikó család) közül a Bornemisszákat kell kiemelni, akik 2. világháborúig birtokoltak a faluban, s ettek sokat annak fejlődéséért.
A két falu lakossága az 1500-as évek végén áttért a protestáns hitre. Innentől kezdve Alsó-Bátka szinte teljes egészen, Felső-Bátka pedig nagyrészt református volt, noha itt a lakosság egy része végig megmarad katolikusnak. Alsó-Bátka a Balog-völgy és Gömör ezen részének egyik református központja lett, amiről az is tanúskodik, hogy a 19. században több alkalommal itt tartották az egyházmegyei közgyűléseket. A kezdetben a zsípi egyház leányegyházaként működő alsó és felső-bátkai református közösség 1845-ben vált önálló egyházzá, amelynek leányegyházát a mai napig Rakottyás képezi.
Az 1848/49-es szabadságharcból a két település lakói is kivették részüket. A bátki önkénteseket, akiknek pontos számát nem ismerjük, Major József kántor-tanító vezette Kossuth zászlója alá. 1866-ben Magyarországon is végigsöpört a közel-keltről szétterjedő kolerajárvány. S bár a mintegy 70 ezer magyarországi áldozatot szedő dögvész leginkább az ország nyugati megyéiből szedte áldozatait, Alsó-Bátka lakosai közül 11, Felső-Bátka lakosai közül pedig 4 fő is a járvány áldozatává vált.
Mivel Alsó- és felső-Bátka a 19. század közepére már teljesen összeépült, s mindennapi életét is egy faluként élte, 1906-ban a két falut belügyminiszteri rendelettel egyesítették, s közjegyzőségi székhellyé tették. Az így létrejött falunak saját postája, nagy iskolája volt, s fejlődésnek indult a település gazdasági élete is. Ezt a fejlődést akasztotta meg az 1. világháború és főleg a trianoni béke. A világháborúban sok bátkait vittek az orosz vagy az olasz frontra, míg másokat hadimunkára, lövészárkokat, útakadályokat ásni. A háború összesen 14 áldozatot követelt Bátkától, akiknek emlékét a református templomban 1928-ban elhelyezett emléktábla őrzi.
Az első világháborút követően a Balog-völgy más településeivel együtt Bátkát is a Csehszlovák Köztársasághoz csatolták. Az első Csehszlovák Köztársaság húsz éve alatt a falu élete nem sokat változott. Bár a falu határába beköltözött néhány szlovák család, a település lakossága továbbra is magyar maradt és nagyrészt a földművelésből élt. Az 1938-as első bécsi döntést a bátkaiak is nagy örömmel fogadták, s a november 10-én Rimaszécs felől bevonuló magyar királyi honvédséget az Alsó-Bátka határában felállított díszkapu alatt köszöntötték.
A második világháború éveiben a falu férfi lakosságának egy része a második magyar hadsereg tagjaként az orosz fronton harcolt, s közülük többen életüket veszítették vagy hadifogságba kerültek. A háború összességében 8 halálos áldozatot követelt a falutól, közte az Auschwitzba elhurcolt Klein család két tagjáét is.
Az 1944.december 21-én a faluba érkező orosz katonák a felszabadulást, de nem a szabadságot hozták el, s erőszakoskodásuk sok keserűséget okozott a lakosságnak. A háború befejezésével Bátka ismét Csehszlovákiához került, ahol az első köztársasággal ellentétben üldözni kezdték a magyarokat. Bátkába is szlovák komiszár érkezett, s ő döntötte el, kinek kell elhagynia a falut. A Kis-Fejes és Nagy-Fejes család a lakosságcsere keretén belül Magyarországra került, másokat csehországi kényszermunkára hurcoltak. A magyar iskola megszűnt, s mindent csak szlovákul lehetett intézni.
Az 1948-as kommunista hatalomátvétel részben felszámolta a magyarellenes intézkedéseket, de ez az időszak sem hozott több boldogságot. megalakulhatott azonban a Csemadok helyi szervezete, amely a falu kulturális életének legfőbb szervezője lett. Megkezdődött a szövetkezetesítés, s falu gazdái hol a szép szónak, hol pedig az erőszaknak engedve kénytelenek voltak belépni a szövetkezetbe, amelyet a 60-as éveke elején állami gazdasággá alakítottak át. A hatvanas és hetvenes években a falu képe sokat változott: a sok új családi ház mellett 1966-ban felépült a Balog-völgy központi iskolája, később a Helyi Nemzeti Bizottság épülete, a labdarúgópályán az öltöző és a lelátó.
A rendszerváltás kevés pozitívumot hozott Bátka számára. A lakosság jó részének munkát adó állami gazdaságot ugyanis gyorsan privatizálták, majd részekre szedték, ami azzal járt, hogy jelentősen megnövekedett a községben a munkanélküliség. Új munkahelyek pedig alig teremtődtek, ami alól kivételt a Szabó pékség jelent. A kétezres években megújult a református templom, a helyi katolikus közösség pedig új templomot épített magának. A legutóbbi évek legfontosabb eredményét a szennyvízhálózat és szennyvíztisztító kiépítése jelenti.